Híres skótok - Susan Boyle

Hogy kit nevezünk manapság híres embernek, bizony vitatkozhatnánk, hiszen sok esetben a média generálja és tartja életben ideig-óráig a teremtményeit, de az kétségtelen, hogy a világon mindenhol megismertek egy nevet és egy hangot, amely pont azért érintett meg sokakat, mert emberi volt. Egy szürke, kicsit csúnyácska, de annál szebb lelkű asszonyét, aki Skócia szülötte:  

Susan Boyle

Susan egy átlagos, negyvenhét éves munkanélküli asszony volt akkor, Skócia nyugati részéről. A Blackburn nevű faluban egyedül élő nő tizenkét éves kora óta arról álmodott, hogy egyszer híres énekesnő lesz. Mikor jelentkezett a magyar Megasztár brit megfelelőjének számító Britain's got Talent című műsorba: a nézők és a háromtagú zsűri is csak mosolygott. Először. Aztán Susan Boyle a Nyomorultak című musical egyik – hozzá különösen passzoló: „Álmodtam egy álmot” című - betétdalát adta elő a maga őszinte, egyszerű, de utánozhatatlan módján. A közönség és a zsűri első, szkeptikus, nem sokat váró hozzáállása, majd kitörő ünneplése drámai kontrasztot képezett. A róla készült – és egyébként kötelezően megnézendő - videót eddig több tízmillióan nézték meg, nem csak kíváncsiságból.
Susan Boyle a tehetségkutatóban való fellépése óta szabályos világsztár lett, még véget sem ért a műsorsorozat, máris koncert- és lemezajánlatokkal bombázták. Természetesen változtattak az Isten adta külsején is, ami - valljuk be, sokban hozzájárult sikeréhez - nem biztos, hogy ezúttal a népszerűségén nem csökkentett, bár azóta több albumot is megjelentetett. Hogy hallunk-e róla még, az most már "csak" a hangján áll, hogy valóban különleges-e, vagy csak érdekesség volt egy rohanó világ robottá silányult, tökéletesre szabott emberszobrai között.

Híres skótok - Rod Stewart

Kevesen mondhatnak magukénak ilyen hosszú és sikeres énekesi pályát, mint Rod Stewart, aki úgy tűnik legyőzte az időt és a divatáramlatokat. Habár Londonban született 1945. január 10-én, skót szüleire és skót származására a mai napig büszke. A rekedtes hangú dalnok, sok mindennel megpróbálkozott mielőtt éneklésre adta a fejét. Legfőbb gyermekkori álma, hogy profi focista legyen majdhogynem megvalósult, hiszen szerződést kapott egy labdarúgó csapathoz, de mivel a sikerek elmaradtak és a kitartás még hiányzott belőle, inkább a bohéméletű Wizz Joneshoz csatlakozott aki közismert figurája volt a londoni zenei köröknek. Tőle tanult gitározni és énekesi karrierjét is vele kezdte. Csavargó, utcasarki énekesekként járták Európát, míg végül Spanyolországban letartoztatták őket és hazatoloncolták. 1963-tól több kisebb-nagyobb zenekarban énekelt és gitározott. 67-ben Jeff Beck áthívta a Jeff Beck Groupba, amellyel a 68-as amerikai turnéjuk során szép sikert arattak, és a kritika felfigyelt a különleges hangú énekesre. Ennek a sikernek köszönhető, hogy 69-ben a Mercury szerződést kötött vele első szólólemezének elkészítésére. A 70-ben megjelent album nem aratott különösebb sikert. A folkos beütésű kocsmadalok nem keltettek túlzott feltűnést, egy olyan korszakban amikor a hard és a heavy volt a meghatározó hangzás. Jeff Beck közben átalakította zenekarát és létrehozta a legendás Faces együttest, melynek énekese ki más lehetett volna, mint Stewart. A következő hét esztendőben karrierje kettős úton haladt: sorban jelentek meg szólólemezei, miközben a Faces oszlopos tagja maradt. 1971 a nagy berobbanás éve: megjelent az Every Picture Tells A Story című szóló albuma, amely óriási sikert aratott, egyszerre vezette az angol és az amerikai slágerlistákat. Innentől kezdve Rod nemzetközi szupersztár. Lemezeit még nagyobb műgonddal készítette el, és a sikerek egymást követték. Stewart szerepe és helye a Faces-ben eléggé furcsává vált, hiszen saját szólóalbumai nagyobb sikert arattak, mint az együttes produkciói. 

A lemezkiadóval is gondjai akadtak, ezért átszerződött a Warner Bros-hoz, ahol megjelentette Atlantic Crossing című albumát és átköltözött Los Angelesbe, mert túlzottnak találta az angol jövedelmi adót. Amilyen egyenes vonalú és sikeres volt szakmai pályafutása, annyira melléfogott a magánéletben. Sikertelen házasságainak sora Britt Eklanddal kezdődött, Alana Hamiltonnal és Kelly Emberggel folytatódott, miközben válásai során a "lányok" 45 millió dollártól szabadították meg. Utolsó nőügye az 1990-ben Rachel Hunterrrel kötött házassága, akitől két gyermeke is van. Mindeközben folyamatosan jelentek meg albumai, a Faces feloszlása után is, melyek rendre platinalemezek lettek. 1976-os slágere a Tonight's The Night nyolc héten keresztül vezette a slágerlistákat. 1979-ben nagy meglepetésre egy disco sikerszámmal rukkolt elő: Da Ya Think I'm Sexy, amely a rocktörténet egyik frenetikus sikere, hiszen tizenhétszeres platinalemez. És a történet hasonlóan folytatódott a nyolcvanas és a kilencvenes években is. Rendszeresen megjelenő albumok, mindegyiken néhány slágerlistás szerzemény és töretlen népszerűség. Úgy tűnik a skót dalnok még a harmadik évezredben is az élvonalbeli énekesek között lesz jelen.

Híres skótok - Sir Sean Connery

Ki ne ismerné - főleg a nők - Sir Sean Connery Oscar-díjas skót színészt, Őfelsége 007-es ügynökének, James Bondnak az első és máig legemlékezetesebb megformálóját.
Sean Skócia központjában, Edinburghban született 1930. augusztus 25-én, szegény munkáscsaládba. A szerény anyagi körülmények miatt már általános iskolai tanulmányait félbe kellett hagynia, hogy pénzt kereshessen. Volt tejkihordó, kőművesinas, szénrakodó, koporsófényesítő, aktmodell, tengerész, focista, húszévesen pedig hazája body building-bajnoka. 1953-tól játszott színházban, 1955-től filmezett, bár kezdetben jobbára mellékszerepeket kapott. 1962-ben aztán a viszonylag ismeretlen, így alacsonyabb gázsival is megelégedő, de igen sármos Conneryt szerződtették az Ian Fleming kémregénye alapján készült első James Bond film főszerepére. Összesen hat epizódban alakította Őfelsége 007-es ügynökét, mielőtt átadta a stafétabotot Roger Moore-nak, majd mintegy egy évtized szünet után, 1983-ban ismét elvállalt egy Bond-filmet.
Világhírű lett, nagynevű rendezők irányításával, híres sztárokkal forgatott. Olyan kasszasikerek fűződtek a nevéhez, mint A domb, A híd túl messze van, A rózsa neve, A hegylakó, A szikla, a Briliáns csapda, az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagban pedig ő alakította a kalandor régész édesapját. Az Aki legyőzte Al Caponét című filmben nyújtott alakításáért az 1988-as Oscar-gálán a legjobb férfi mellékszereplőnek járó szobrocskát vehette át, 1996-ban pedig megkapta a Golden Globe életműdíját.

Sean Connery még a nyolcvanhoz közel is nők millióinak szívét dobogtatja meg, öt éve pedig a német férfiak őt választották meg a legjobb férfi idolnak. Profi színész, aki a média állandó érdeklődését higgadtan tűri, a szája sarkában megjelenő, rá annyira jellemző kis félmosollyal. Igazi hazafi, aki nagyon büszke arra, hogy skótnak született, de ez fordítva is igaz: szűkebb hazájában rendkívüli népszerűségnek örvend, 1991-ben 22 év után ő lett az első, akit Edinburgh városa díszpolgárnak választott. Nemrégiben elvállalta, hogy a skót parlament Edinburgh-ban épülő új épületének lifthangja lesz: ő fogja bemondani, hányadik emeletre érkezett a felvonó.
A brit lovagi címre már 1997-ben felterjesztették, de akkor kihúzták a nevét a listáról, mert nyíltan támogatta a skót függetlenségi mozgalmat. A brit kormány végül meghajolt a közvélemény nyomása alatt, így II. Erzsébet királynő 2000-ben lovaggá ütötte, azóta kijár neki a Sir megszólítás. Ráadásul a ceremóniát az edinburgh-i királyi palotában rendezték, és azon a színész hagyományos skót népviseletben, kockás szoknyában és térdharisnyában jelent meg. Sir Sean magánélete csendes, második feleségével 1975 óta él boldogan a Bahamákon. Első házasságából született Jason nevű fia szintén a filmszakmában dolgozik. 2006 óta nem vállal filmszerepet, de megírta emlékiratait, Skótnak lenni címmel.

Híres skótok - Alexander Graham Bell

Alexander Graham Bell (Edinburgh, 1847. március 3. – Baddeck, 1922. augusztus 2.) skót születésű amerikai fiziológus, a telefon feltalálója, a süketnéma oktatási rendszer kidolgozója. Egyik alapító tagja, és második elnöke a National Geographic Society-nek.
Szülőföldjén nem járt sokáig iskolába, autodidaktaként tett szert nagy műveltségre. Apja hangfiziológiai specialista volt, ő maga pedig egy ideig egy süketnéma-intézetben dolgozott pedagógusként. Tizenegy éves korában feltalálta azt a gépet, amely tisztítja a búzát. 1871-ben Amerikába költözött és a bostoni egyetem professzora lett. Hitt az eugenikában, az örökletes süketséggel kapcsolatos vizsgálódásai során hallásjavító készülékekkel kísérletezett. 1875-ben ennek során jutott el azokhoz a felismerésékhez, amelyek a telefon feltalálásához vezettek. 1876-ban szabadalmat kapott találmányára, amit be is mutatott a philadelphiai Centenáriumi Kiállításon. A telefont hatalmas érdeklődéssel fogadták, azonban a Egyesült Nyugati Távíró Társaság végül is elállt a találmány megvásárlásától. Bell ezért 1877-ben megalapította a Bell Telephone Companyt, amely 1885-től American Telephone and Telegraph Co. néven fejlődött multinacionális vállalattá. Bellnek voltak más találmányai is például az otthoni légkondicionálás, ami hozzájárult a légi közlekedési technológia fejlődéséhez. Az utolsó szabadalmaztatott találmánya, amit 75 éves korában jelentett be, a leggyorsabb szárnyashajó volt, ami még ma is létezik. Bell elkötelezte magát a tudomány és a technológia iránt. Így vette át 1898-ban a National Geographic Society elnökségét. Bell és a veje, Gilbert Grosvenor a száraz folyóiratot gyönyörű fotókkal és érdekes írásokkal bővítette, így lett a National Geographic a világ legismertebb magazinjainak egyike. Ezen kívül ő egyik alapítója Science magazinnak. De Bell nemcsak ezekkel foglalkozott, volt még egy nagyon izgalmas terület, ahol kutatásokat folytatott: érdemes megemlíteni az aerodinamikai kísérleteket, a híres cellasárkányt, mely 3393 darab pici tetraéderből épült fel, valamint egyéb repülő masináit. (erről bővebben ITT)
Bell 1922. augusztus 2-án halt meg. Azon a napon az USA-ban minden telefonszolgáltatás egy percre megállt az ő tiszteletére.

Híres skótok - James Watt

Mint minden nemzet, a skótok is büszkélkedhetnek olyan tudósokkal, akik találmányaikkal, munkásságukkal az egész világot vitték előbbre. A tudósok közül most csak kettőt említek meg, akik büszkén vallották skótnak magukat. Az egyik:

James Watt (1736. január 19. – 1819. augusztus 25.) feltaláló és mérnök, aki a gőzgép fejlesztésével lényegesen hozzájárult az ipari forradalomhoz.
A Clyde folyó torkolatában fekvő kis kikötőben, Greenockban született. Apja jómódú hajóács, hajótulajdonos és vállalkozó volt, édesanyja, előkelő családból származott és jó nevelést kapott. Mindketten presbiteriánusok voltak. Watt nem járt rendszeresen iskolába, hanem édesanyja tanította. Kiváló kézügyessége mellett tehetsége volt a matematikához, és lelkesen hallgatta a skót nép történetét és legendáit. Mikor Watt 17 éves volt, édesanyja elhunyt, és apja szerencséje is kezdett elpártolni. Watt Londonba utazott, ahol egy évig matematikai műszerek készítését tanulta, majd visszatért Skóciába, és Glasgowban műszergyártó vállalkozásba kezdett. Mivel azonban nem töltötte le hét éves mesterlegénységét egy műszerész műhelyében, a Glasgow-i Hammermen Guild (az a céh, amely az összes, kalapáccsal dolgozó mestert összefogta) meggátolta működését annak ellenére, hogy egyetlen más matematikai műszerkészítő sem volt Skóciában. Wattot a Glasgow-i Egyetem professzorai mentették meg, akik 1757-ben engedélyezték, hogy kis műhelyt nyisson az egyetem területén.
Watt négy évvel műhelye megnyitása után barátja, Robinson professzor tanácsára a gőzzel kezdett kísérletezni. Annak ellenére, hogy még egyetlen működő gőzgépet sem látott, megkísérelt egy gőzgép-modellt szerkeszteni. Ez először nem működött kielégítően, de Watt nem adta fel a kísérletezést, és elolvasott minden hozzáférhető irodalmat a témáról. Másoktól függetlenül rájött a rejtett hő jelentőségére a gép működésében. Amikor 1763-ban megtudta, hogy az egyetemnek van egy Newcomen-féle gőzgépe, de azt Londonba vitték javíttatni, rávette az egyetemet, hogy szállíttassák vissza, és vele javíttassák meg. A szerkezet épp hogy csak működött. Hosszas kísérletezés után Watt megállapította, hogy a gőz hőjének mintegy 80%-a a henger felfűtésére fordítódik, mivel ebben a gőzgépben a hengerbe hideg vizet fecskendezve kondenzálták le a gőzt. Javasolta, hogy a gőzt ne a hengerben, hanem egy külön kamrában csapassák le, és akkor a henger nem hűl le a beáramló gőz hőmérséklete alá. Javaslatának életképességét 1765-ben egy működő modellen mutatta be külföldön. A következő években egy sor újítást vezetett be a gőzgépen.
Watt 1800-ban vonult nyugalomba, és eközben új találmányokkal kezdett foglalkozni. Feltalálta a távcsöves távolságmérés új módszerét, egy berendezést levelek másolására, tökéletesítette az olajlámpa szerkezetét; készített egy gőzzel hajtott mángorlót és egy eszközt szobrok másolására.