Gretna Green - a menekülő szerelmesek otthona

A 18. századi Skóciában a házassággal kapcsolatos törvények annyira enyhék voltak, boldog-boldogtalan összeházasodhatott. Mindössze két kikötés volt a házasságkötést illetően, mégpedig, hogy a fiú legalább 14 éves, a lány pedig 12 legyen, valamint tanúkra volt szükség. Az egybekeléshez, még szülői engedély sem kellett, ahogy felkent pap sem, mivel bárki aláírhatta a házasságlevelet. Nem kerítettek tehát nagy feneket az esküvőnek. Az angol parlament 1753-ban szavazott meg egy indítványt, mely szerint 21 éves kor alatt szülői engedéllyel lehetett csak megesküdni. Nem meglepő tehát, hogy amikor híre kelt az engedékeny skóciai szabályoknak az ifjú szerelmespárok gondolkodás nélkül menekültek Angliából Skóciába, hogy örök hűséget esküdhessenek egymásnak, amire minden esélyük megvolt, feltéve, hogy a nyomukban levő felbőszült családtagok nem érték utol őket. Ám az akkori közbiztonság miatt, csak a filmeken és képzeletünkben lehetettek romantikusak ezek a kalandok. Azon pároknak, melyek sikeresen átlépték a határt mindössze három embert kellett találniuk, hogy megejthessék az esküvőt. Szükségük volt valakire, aki összeadja a párt, és még két tanúra. A határ menti falvak rendkívül hamar rájöttek hogyan fordíthatnák hasznukra a turizmusnak ezt az újfajta ágát, természetesen meglátták a benne rejlő üzleti lehetőségeket. Ha megfizették, akkor bárkit szívesen összeadtak, vagy tanúskodtak is, ha arra volt szükség. Akik nem a szó legszorosabb értelmében menekültek, azoknak a helybéli skótok még szállással is szolgálhattak, különböző minőségben. A legtöbb lakos azon munkálkodott, hogy minden létező szabad helységet ki tudjon adni az ifjú pároknak.

Az esküvői szertartások központja Gretna Greenben a kovácsmester műhelye lett végül is, ami mára egy emlékhely. A mai napig romantikusnak számít Gretna Greenben kimondani az igent, amit a helyiek még mindig rendületlenül kihasználnak. Különféle esküvői csomagokkal várják az odalátogatókat, hogy mindenki megtalálhassa a neki megfelelőt. Persze nem szabad elfelejteni, hogy ma már az itt kötött házasságok nem minősülnek érvényesnek, de legalább „autentikus” élményben lehet részük. A házasságkötés után a nászúton sem kell sokat gondolkodni, hiszen Skócia önmagában is gyönyörű hely. Ha még egyszer kimondanám valakinek az „igen”-t, az biztosan Gretna Greenben történne meg. Már csak egy mindenre elszánt, és vállalkozó kedvű jelöltre lesz szükségem hozzá, és irány Skócia

Kelta fahoroszkóp

Nemcsak az irodalomban fedezhető fel a kelta ősök mondavilága, története, hanem a mai napig is szívesen hangoztatják a skót emberek, hogy a druidák világából származnak. A horoszkópok közül sem az európait használják, ebben is különcök.

A kelta horoszkóp eredete, az időszámítás előtti évszázadokra nyúlik vissza. A kelták az i.e. 5. században léptek a történelem színpadára. Egész Európát lakták, egészen a Duna partvidékéig. Nem alapítottak államot, hanem egymással rivalizáló törzsi közösségekben éltek. Papjaik, a druidák irányították vallási és kulturális életüket, sőt ők alakították ki azt a kalendáriumot is, amelyhez igazodva, megfigyelések alapján leírták az úgynevezett "fa jegyeken" definiálható horoszkópot. A születési időpontokból megállapítható, hogy ki milyen fa-jegybe tartozik, s nagyjából melyek a jellemzői. Ennek értelmében 21 típust különböztetnek meg, ezek közül pedig 4 kiemelt, mert csak egy-egy dátumra vonatkozik, a napfordulók idejére. Úgy tartják, akik azokon a napokon születtek, druidává válhatnak, vagyis nagyobb a spirituális képességük.
(a részletes horoszkóp ITT letölthető)

Skót irodalmárok - Sir Walter Scott

Sir Walter Scott (1771-1832)

Scott - aki Edinburg-ben született - nemesi családból származott, apja ügyvéd volt, s ő is annak készült. Gyermekkori betegsége következtében az egyik lába lebénult. Az Edinburgh-i Egyetemen jogot tanult, majd apja nyomdokaiba lépve ügyvédnek állt. Irodalmi pályáját a balladaköltészet tanulmányozásával kezdte, majd fordításokkal folytatta. Nemcsak korának legünnepeltebb és legtöbbet olvasott regényírója volt, de ösztönzése és módszerbeli hatása pontosan kimutatható a következő írói nemzedékek fontos és továbbható alakjain. Romantika és realizmus egyaránt tőle vett példát. Balzac és Jókai sem olyan, amilyen, ha nincs előttük tisztelt és szeretett mesterként Walter Scott. De ez csupán az irodalomtörténeti helyet határozza meg, világirodalmi helye azonban a könyvkereskedések és közkönyvtárak statisztikájából olvasható ki. A rég múlt angol romantikának ő a legfőbb regényírója, és jó néhány könyvével ma is világszerte a népszerű olvasmányok szerzőjének bizonyul. Manapság is újra meg újra fordítják a legkülönbözőbb nyelvekre. S legismertebb regényének hőse Ivanhoe, de még inkább ennek a kalandos történetnek híres mellékalakja, Robin Hood, odatartozik a nagyközönség halhatatlan ismerőseinek sorába. Pedig nem is regényírónak készült. Negyvenhárom éves volt, amikor első regénye megjelent. Nevét az angol irodalmi életben akkor már rég jól ismerték mint költőét. És nem is volt rossz költő. A történelmi ábrándok színes felidézője volt, a skót táj és a skót múlt jól verselő poétája. Közben különc nemes úr, aki középkori hangulatú kastélyban lakott, gyűjtötte a régiségeket, méghozzá szakértő felkészültséggel. Nemcsak a történelemben volt jártas, de a régiségtanban is: pontosan tudta, mikor milyen ruhákat viseltek, milyen bútorok között laktak, milyen eszközöket használtak. Ez a gazdag ismeretanyag később nagymértékben meghatározta korábrázoló módszerét.
Nem is csoda, hogy Balzac őt tartotta a közvetlen előtte volt kor legnagyobb írójának, s vallotta, hogy maga is sokkal tartozik neki. De azok is sokkal tartoztak, akik nem vallották be.