Kísértetkastélyok

Egy ódon kastély falai közt mindig történhetnek olyan jelenségek, amelyekre vagy nincs racionális magyarázat, vagy elsőre, nem annyira kézenfekvő. De még a különös események sem kellenek ahhoz, hogy a komor sziklafalak között az éjszaka sötétjében az ember egy apró légáramlatra is azonnal szellemet sejtsen.

Noha a világ minden táján találhatunk több száz éves kastélyokat, Skócia a szellemjárás szempontjából mindig is kiemelkedő szerepet töltött be. Az ottaniak jóval többről mesélnek, mint néhány libbenő függöny vagy furcsa, ijesztő zajok: elmozduló bútorokról, összetörő edényekről, könnyező kövekről és persze átkokról, minden mennyiségben.  

Az egyik leghíresebb kísértettörténet Fyve várához kötődik, az úgynevezett „Zöld Asszony” históriája. A nőt a legenda szerint férje megcsalta és bezárta a szobájába, ahol az asszony végül éhen halt. Alapvetően ártalmatlan szellem, csupán bolyongásával borzolja a kastély látogatóinak idegeit, de ha valaki túl kíváncsi és a nő szobáját kezdené keresni, arra halálos átok sújt, házastársa pedig a szeme világával fizet a kíváncsiságért. Az átok már két áldozatot ért utol. De más rontás is kötődik ehhez a várhoz: egy bosszús vendég, aki előtt bezárult a vár kapuja, elrejtett a várat övező földeken három követ, hogy a várban tartózkodók az őket érő balszerencsék sorától végül megőrüljön. Ha valaki mindhárom követ megtalálja, az átok elmúlik. Eddig csak az egyik került elő, ám az azt vizsgálók mindegyikét valamilyen szerencsétlenség érte, a kő pedig furcsa folyadékot, „könnyet” ontott magából. A kutatók ma már nem mernek vizsgálódni, és a másik két kőről semmit nem tudnak.

Nem nagyon tudnak mit kezdeni azzal a skót dudással sem, aki életében társait szerette volna figyelmeztetni egy támadásra, amely két klán közt dúló harc egyik fejezete volt. Büntetésből ellenségei mindkét kezét levágták és ő elvérzett, de azóta is visszajár, Argyll mintegy 800 éves kastélyába, a környékbeliek pedig már egészen hozzászoktak a jelenlétéhez. Annak ellenére nem szűnt meg a kísértetjárás Duntrune várában, hogy 1888-ban megtalálták az összes testrészével együtt és tisztességgel eltemették. A mendemonda szerint azért nem tud továbbra sem megpihenni, mert nem az ő korában szokásos szertartás szerint helyezték végső nyugalomra.

A harmadik leghíresebb skót szellem Glamis várában kísért, ő egy koholt vádak alapján boszorkányság vádjával máglyán elevenen megégetett fiatal lány szelleme. Rajta kívül egy szakállas gróf is ijesztgeti a látogatókat, akit makacssága miatt azzal átkoztak meg, hogy ítéletnapig kártyázzon. Ezt a kísértetet egyébként állítólag még olyanok is meglátták, akik azelőtt mereven elutasították a szellemek létezését.

És hogy miért lepik el Skócia ódon kastélyait ilyen kiugróan nagy számban a szellemek? A legendák történelmi okokra vezethetők vissza, errefelé a szokottnál is több háború, területszerzési harc és ennek következtében véres gyilkosságok garmadája zajlott. Nem csoda hát, ha a helyiek meg vannak győződve róla, hogy az amúgy is régi, tehát ezernyi titkot rejtő építményekben nem tudnak nyugodni az erőszakos halált halt emberek lelkei.

Még több vár és kastély...

Valamikor több mint 2000 vár volt Skóciában, azonban ezek nagy hányadát csak a történelmi feljegyzésekből ismerjük. Az ország minden részén megtalálhatók voltak, bár a lakótornyok inkább az angol határ mentén terjedtek el, míg a reneszánsz épületek legszebb példányai az északkeleti vidéken találhatók.

Az első skót várakat a 11. és a 12. század során kezdték el építeni normann hatásra. Ezeket a földvárakat azután 1200 körül váltották fel a kőből épült erődítmények. A 14. század végére a hatalmas, függönyfalas építmények helyét átvették a sokkal egyszerűbb lakótornyok, a kevésbé félelmetes védművekkel rendelkező függőleges kiterjedésű lakóépületek. 

Ez a függőleges építkezési mód egészen a 17. század végéig népszerű volt a skót földtulajdonosi réteg körében, ekkor azonban kezdtek megjelenni az országban a klasszicista építészet első megnyilvánulásai. A 18. század végén újjáéledt a középkori építészet és ismét vár-jellegű házakat kezdtek építeni. 

Ezek a „várak” már nélkülözték a komoly védelmi képességeket, mégis egyszerre hordozták magukon a várak és lakótornyok építészeti stílusát és a dekoratív külső megjelenést. 

Rengeteg oldalt megtölthetnék még itt az összes fellelhető skóciai várról, várromról és kastélyról, de hogy jusson másra is hely, most befejezésül csokorba kötök néhányat, képekkel illusztrálva.

Edinburgh Castle

A vulkáni eredetű sziklacsúcson magasodó Edinburgh-i vár egy ősi erődítmény, amelynek égboltra rajzolódó sziluettje a város legtöbb pontjáról látható. A helyén már az időszámításunk előtti 9. században is éltek emberek. I. Dávid király uralkodása, azaz a 12. század óta bizonyítottan királyi vár állt itt, és a hely uralkodói rezidencia maradt egészen az angol és a skót korona 1603-as egyesítéséig. Lévén a Skót Királyság egyik legfontosabb erőssége, az edinburgh-i vár számtalan történelmi konfliktus részese volt a 14. századi skót függetlenségi háborúktól az 1745-ös jakobita felkelésig terjedő időszakban. Egynéhány alkalommal ostromolták, hol sikeresen, hol eredménytelenül. A 17. század végétől katonai támaszponttá vált és egy nagy laktanya is helyet kapott benne. Műemléki jelentőségét a 19. században ismerték fel, azóta több jelentős újjáépítési szakaszon ment át.

Edinburgh és a vár legöregebb épülete a kis Szent Margit-kápolna. Egyike annak a nagyon kevés 12. századi épületnek, melyek a skót várakban fennmaradtak. Az 1124–1153 között uralkodó I. Dávid király korából származik, aki a királyi család magánkápolnájaként építette és anyjának, az 1093-ban meghalt, magyar születésű Skóciai Szent Margitnak ajánlotta. A kápolna túlélte az 1314-es ostromot, mikor a vár védműveit mind lerombolták, kibírta azt is, hogy a 16. századtól lőport tároltak benne. „Újrafelfedezése” 1845-ben történt meg, az azt követő néhány évben felújították.

Dunvegan Castle

Skye-sziget, az egyik leghíresebb skót klán, a valóban létezett és létező MacLeodok földje, a Dunvegan Kastély pedig a klán ősi székhelye. A több mint 800 éves kastély folyamatosan lakott volt, jelenleg az ország egyik leglátogatottabb történelmi emlékhelye. Még a Japán császári pár is ellátogatott ide. A kastély a történelmi korok stílusait mind magán viseli, furcsa egyvelegét alkotva. Az 1933-ban múzeummá alakított többszintes épület termeiben John MacLeod, a MacLeod klán jelenlegi vezére őrzi családja kincseit, így például a Flairy Flag-et, melynek szó szerinti fordítása tündéri zászló. Ezt Lain, a 4. klánvezér kapta búcsúajándékként feleségétől, aki a legenda szerint tündér volt. A zászló misztikus erővel bír, mely megvédi a klánt. A MacLeod-ok közt ugyan nem élt Connor, vagy Duncan nevű „Hegylakó", ám a klánok egymás közti keveredésének következtében volt Duncan keresztnevű férfi a klánban, csak épp nem egyenes ági MacLeod.

A hatalmas festményekkel díszített szobákban régi fegyverek és ruhák is helyet kaptak. A földszinti helyiségek egyikében - a börtöncella mellett - hangulatos filmen mutatják be a régmúlt dicsőségét, a klán tetteit, és a sziget természeti kincseit. A várudvarból csodálatos kilátás nyílik a tengerre, a távolabbi hegyekre, és a szép várkertre, melyben természetes vízesés táplálja a különleges fákat, virágokat.

Culzean Castle

A Culzean-kastély egy Ayrshire tengerparti, sziklatetőre épült, páratlan kilátást nyújtó, romantikus, 18. századi épület, Maybole település közelében. Az „L”-alakú kastély David Kennedy, Cassilis 10. grófja megrendelésére épült. Ő utasította a híres építészt, Robert Adamot, hogy alakítson át egy meglévő, impozáns épületet egy elegáns kastéllyá. Az építkezés több szakaszban zajlott 1777. és 1792. között. A kastélyt 500 hektáros gyönyörű park veszi körül. Jelenleg részben látogatható a park is, és az épület is. A fő attrakció az üvegtetejű ovális lépcsőház az épület középpontjában, és az ebből nyíló, félkör alakú, tengerre néző szalon. Itt található egy kiállítás Eisenhower tábornokról, aki a Kennedy klántól élethosszig tartó használatot kapott a kastély egy részére, háborús érdemei elismeréseként.

A parkban hagyományőrző íjászversenyeket rendeznek, melyekre a látogatók is nevezhetnek.
1987 óta a kastély képe díszíti a Royal Bank of Scotland által kiadott ötfontos bankjegy hátoldalát. A kastély alatt tengervíz vájta barlangok találhatók, melyek jelenleg el vannak zárva a látogatók elöl. Tervezik, hogy ezeket múzeummá alakítják.

Urquhart Castle

Urquhart vára Loch Ness mellett, az A82-es főút mentén, szintén Fort William és Inverness között található, ahogy Eilean Donan is. Bár manapság teljesen romos állapotban van, a középkori Skócia egyik legnagyobb erőssége volt. Maradványaiban is lenyűgöző, előkelően terpeszkedik el a dombtetőn, folyamatosan szemmel tartva a tavat.
A vár története Szent Kolumba idejében kezdődhetett, a 6. században, mikor valószínűleg a kastély elődje, egy megerősített település állt a ma látható romok helyén. Pontosan nem tudni, de feljegyzések bizonyítják egy vár létezését ezen a helyen. A területet 1229-ben a Durward családnak adományozták, így valószínűleg ők voltak a vár építői. Az egészen bizonyos, hogy 1296-ban létezett az erődítmény, ugyanis ekkor foglalta el I. Eduárd angol király. 1509-ben ajándékként jutott a Grantok birtokába és tulajdonukban maradt egészen 1912-ig. Ezen időszak alatt többször is elfoglalták a várat. 1545-ben a McDonaldsok, majd 1692-ben szinte teljesen lerombolták III. Vilmos angol király csapatai, akik a jakobita erők ellen védték a várat. Az utasítás úgy szólt, hogy a vár nem válhat jakobita erősséggé. A feladat teljesült, a várat nem építették újjá, romokban maradt. A helyiek a kövek egy részét építőanyagnak hordták el, ami megmaradt, azt pedig a természet bomlasztotta tovább.

A vár, fallal körülvett része egy fekvő nyolcasra hasonlít, amely északkelet - délnyugat irányba van tájolva és a Loch Ness partján áll. A főkapu a szárazföld felőli oldalon van, a falak középső, keskeny szakaszának közelében. Van egy sokkal kisebb kapu is a tavi oldalon, a főkapuval átellenben. A vár egészen közel volt a vízhez, így az egyfajta természetes akadályt is jelentett. A szárazföldi oldalon sáncárkot ástak, melyen keresztül felvonóhíd vezetett a főkapuhoz. A belső udvar legnagyobb fennmaradt része az északkeleti szakasz, mely egészen közel van a vízhez. Itt található az ötszintes lakótorony és egy magasra felhúzott várfal. A torony délnyugati oldalát egy vihar ledöntötte a 18. században, de a megmaradt részek elérhetők egy csigalépcső segítségével, amelyet a torony sarkába építettek. Bár egyetlen felső szint sem maradt épen, a támasztó gerendák helyei láthatók a kőfalban, illusztrálva a kor építészeti módszerét. A torony mellett áll a nagyterem, a konyha, különböző gazdasági helyiségek és egy kápolna, többnyire romokban.

A vár jelenleg a National Trust for Scotland (Skót Nemzetei Vagyon) tulajdonában van , és harmadik legnagyobb forgalmú emlékhelye, ahol a skót törvények értelmében esküvőket is tartanak.

Balmoral Castle

A Balmoral kastély Aberdeenshire megyében, a Dee folyó mentén található. Az udvarházat eredetileg Sir William Drummond építette otthonául 1390-ben. A birtok korábban II. Róbert skót király tulajdonában volt, de a 15. században Alexander Gordon, Huntly harmadik őrgrófja vásárolta meg. A család kezén maradt egészen 1662-ig, mikor eladták a Farquharson klánnak. A balmorali Farquharsonok a jakobiták szimpatizánsai voltak, James Farquharson részt vett az 1715-ös, majd az 1745-ös felkelésben is, 1756-ban pedig megsebesült a falkirki csatában. Birtokait elkobozták és a család egy másik ágának tulajdonába adták. Ők 1798-ban adták tovább Fife második őrgrófjának, tőle 1830-ban Aberdeen 3. őrgrófja szerezte meg, aki komoly átalakításokat végeztetett a régi épületen.

Balmoral manapság királyi tartózkodási helyként a legismertebb, mivel itt található II. Erzsébet királynő és férje, Fülöp, Edinburgh hercege nyári rezidenciája. Királyi lakhelyként 1848-ban kezdődött a története, mikor a házat kibérelte Viktória királynő és Albert herceg. Nagyon elégedettek voltak a hellyel, így 1852-ben alig több, mint 30 000 fontért megvették a birtokot. A herceg azonnal tervezgetni kezdte a meglévő 15. századi kastély bővítését, valamint egy új, nagyobb, a királyi családhoz illő kastély építését. A részben Albert herceg által tervezett új kastély a régitől körülbelül 100 méterre épült és 1856-ra fejezték be. Ezt követően a régi épületet lebontották. Már az új balmorali kastélyban született Battenbergi Viktória Eugénia spanyol királyné, Viktória unokája.

Eilean Donan Castle

Mivel is kezdhetném stílusosabban a Skót várak és kastélyok bemutatását, ha nem az Eilean Donan-nal, mely Fort William és Inverness között, az A 87-es út mellett található. A kastély tetejéről három tó, azaz loch is látható: a Loch Long, a Loch Duich és a Loch Alsh. A kastélyt még II. Sándor uralkodása alatt (1214–1250) építették. Az Eilean Donan nevet arról a picinyke szigetről kapta, amelyre felépítették. Az épület ugyanis egy kis kitüremkedésen nyugszik, ahova egy hangulatos híd vezet át. Az Eilean Donan pedig nem jelent mást, mint „Island of Donan”, azaz Donan szigete. A hetedik század elején Szent Donan lakott ezen a szigeten. Miután a largsi csatában sikerült győzedelmeskedni a norvég Haco király felett, II. Sándor a kastélyt Colin Fitzgeraldnak ajándékozta hálája jeléül. Arról is szólnak legendák, hogy még megkoronázása előtt, a 14. században Robert the Bruce is menedékre talált itt. A feljegyzések szerint John MacKenzie bújtatta a későbbi királyt a csodaszép kastély falai mögött. 1509-ben a MacRae klán lett az Eilean Donan felügyelője, ennek következményeképpen mind a mai napig büszkén vállalják, hogy a kastély az ő otthonuk.
Ebben az időszakban számos konfliktus robbant ki, beleértve a rablóportyákat és a klánok közti csatározásokat is. Az Eilean Donan egyik legendája szerint, amikor a MacDonald klán megpróbálta meghódítani a kastélyt, elég volt egyetlen nyíl, hogy eldöntsék a csatát. A krónikák szerint az épületet védő Duncan MacRae klánvezér egyetlen, jól irányzott nyílvesszővel leterítette a MacDonaldok élén habzó szájjal nekilendülő vezért. 1719. tavaszán két spanyol felségjelű hajó kötött ki Kintail partjainál. Az egyik feljegyzés szerint háromszáz fős csapat szállt partra Tullibardine márkijának vezetésével. E verzió szerint a csapatok tábort vertek az Eilean Donan-nál, majd csatlakoztak a Rob Roy MacGregor féle sereghez. Egy másik feljegyzés alapján pusztán negyvennyolc harcos és két vezér táborozott le a kastélynál. Ezután királyi hajók érkeztek és ágyúzni kezdték az építményt. A krónikák szerint a támadás nem okozott nagy kárt a falakban, a spanyolok pedig megadták magukat, őket később Leith-ben börtönözték be. A kastélyt végül az angolok robbantották fel, miután a helyőrség megadta magát.

Az Eilean Donan majd kétszáz éven át romokban állt a kis szigeten, megsebezve, megsemmisítve. A kastélyt végül 1912 és 1932 között John MacRae-Gilstrap újíttatta fel, majd negyedmillió fontért. Ha valaki azt hiszi, hogy ő még sohasem látta a kastélyt, azt el kell bizonytalanítanom. Az Eilean Donan volt a MacLeod-ok háza a Hegylakó című filmben, de ez az épület szerepel a legtöbb képeslapon, útikönyv borítóján is, mint Skócia „arculata”.
Innen egy virtuális várlátogatásra indulhatsz! Megéri körülnézni a vár belsejében is.