Saint
Andrew, azaz Szent András a skótok egyik védőszentje, így minden év november 30-án kellő tisztelettel és pompával ünneplik meg névnapját (St
Andews Day), legyenek bárhol is a világban.
András
sokáig halászként dolgozott, mielőtt Jézus követője lett. Később Kis-Ázsiában,
Macedóniában és Dél-Oroszország területén hirdette az igét, az oroszok azóta
szintén védőszentjükként tisztelik. A római vezetés azonban ellenséget látott
benne, ezért kivégezték. Csontjait elásták, majd kb. 300 évvel később a
hódító Nagy Konstantin kiásatta és elvitette azokat Konstantinápolyba. Egy görög szerzetes (mások szerint egy ír), bizonyos
Szent Regulus volt az, aki kimenekítette a maradványok egy részét. A szerzetes
álmában üzenetet kapott, amelyben arra figyelmeztették, hogy Szent András
csontjai veszélyben vannak. Az angyal arra kérte, hogy a maradványokat vigye
olyan messzire, amennyire csak bírja. Regulus, betartva az utasításokat,
elhozott egy fogat, egy karcsontot, egy térdkalácsot és néhány ujjat azok közül,
amelyeket a sírhantban talált. Az ereklyékkel aztán meg sem állt Skóciáig,
mégpedig Fife grófság észak-keleti partvidékéig, ahol egy Kilrymont nevű
városkában rejtette el őket. Ez a város a mai Saint Andrews.
Egy
legenda szerint, II. Angusz király vezette a pikteket és a skótokat csatába az
angol Ethelsztán király ellen, a mai Athelstaneford melletti mezőn, amikor
bekerítették őket és az éjszaka folyamán Szent András megjelent neki és biztosította a
győzelemről. A következő nap mindkét oldalon egy fehér andráskereszt jelent
meg. A piktek és a skótok ezen felbuzdultak és legyőzték az angolokat.
Skócia
zászlaja, a kék alapon fehér kereszt nem más, mint a Saltire, azaz Szent András
keresztje. Ilyen alakú keresztre feszítve halt mártírhalált Kr. u. 70-ben.
Azóta ez a kereszt lett a skótok nemzeti azonosságtudatának jelképe.
