Skócia védőszentje: Szent András

 

Saint Andrew, azaz Szent András a skótok egyik védőszentje, így minden év november 30-án kellő tisztelettel és pompával ünneplik meg névnapját (St Andews Day), legyenek bárhol is a világban.

András sokáig halászként dolgozott, mielőtt Jézus követője lett. Később Kis-Ázsiában, Macedóniában és Dél-Oroszország területén hirdette az igét, az oroszok azóta szintén védőszentjükként tisztelik. A római vezetés azonban ellenséget látott benne, ezért kivégezték. Csontjait elásták, majd kb. 300 évvel később a hódító Nagy Konstantin kiásatta és elvitette azokat Konstantinápolyba. Egy görög szerzetes (mások szerint egy ír), bizonyos Szent Regulus volt az, aki kimenekítette a maradványok egy részét. A szerzetes álmában üzenetet kapott, amelyben arra figyelmeztették, hogy Szent András csontjai veszélyben vannak. Az angyal arra kérte, hogy a maradványokat vigye olyan messzire, amennyire csak bírja. Regulus, betartva az utasításokat, elhozott egy fogat, egy karcsontot, egy térdkalácsot és néhány ujjat azok közül, amelyeket a sírhantban talált. Az ereklyékkel aztán meg sem állt Skóciáig, mégpedig Fife grófság észak-keleti partvidékéig, ahol egy Kilrymont nevű városkában rejtette el őket. Ez a város a mai Saint Andrews.

Egy legenda szerint, II. Angusz király vezette a pikteket és a skótokat csatába az angol Ethelsztán király ellen, a mai Athelstaneford melletti mezőn, amikor bekerítették őket és az éjszaka folyamán Szent András megjelent neki és biztosította a győzelemről. A következő nap mindkét oldalon egy fehér andráskereszt jelent meg. A piktek és a skótok ezen felbuzdultak és legyőzték az angolokat.

Skócia zászlaja, a kék alapon fehér kereszt nem más, mint a Saltire, azaz Szent András keresztje. Ilyen alakú keresztre feszítve halt mártírhalált Kr. u. 70-ben. Azóta ez a kereszt lett a skótok nemzeti azonosságtudatának jelképe.