Híres skótok - William Wallace

A skót hős születési dátumát nem tudni pontosan, annyi bizonyos, hogy valamikor 1270 környékén látta meg a napvilágot, feltehetően az ayshire-i Ellerslie környékén.
William termetét tekintve is igazi hősnek született. Majd két méter magas, izmos, vállas férfi volt. Ez abban az időben ritkaság számba ment, az átlagos testmagasság ugyanis alig érte el a száznyolcvan centimétert.
1286-ban III. Sándor váratlanul meghalt egy lovasbalesetben. Miután a király utód nélkül hunyt el, egyetlen rokona, még életben lévő unokája, - a mindössze négy éves Margit lett az örökös. A skóciai kormányzók éppen ezért gyámokat neveztek ki Margit mellé, míg el nem éri a megfelelő életkort. Időközben minden idők legaljasabb és legvérszomjasabb királya került az angol trónra, I. Edward személyében. A Nyakiglábnak csúfolt uralkodó hamar egyezkedni kezdett a gyámokkal, hogyha fia majd elveszi Margitot, akkor Skócia független marad. Minden szép és jó lett volna, ha szegény Margit nem hal meg váratlanul, s a skótok végképp uralkodó nélkül maradtak, Nyakigláb is vérszemet kapott, akárcsak a klánok és földbirtokosok többsége.

 Az abszolút káosz idejében egy kisebb, de annál véresebb összetűzésben angol katonák megölték William édesapját. Az elkeseredett fiú előbb bosszút esküszik, majd haragja fokozatosan addig duzzad, hogy egész Skócia felszabadítására készül. Az angolok gyors, alig öt hónapos hadjárat után leigázták őket, ám hogy Edward király még nagyobbat rúghasson a skótokba, a Scone koronázó kövét, a Végzet Kövét is elvitette korábbi helyéről és Westminsterbe szállítatta. Skócia kormányzását angolokra bízta. Az ország déli részében igen nagy káosz uralkodott, a helyiek gyakran fellázadtak az angol katonák ellen. Egy ilyen konfliktusban William Wallace is részt vett, és bosszút állva korábbi sérelmein, saját kezével végzett ki néhány angol katonát. Wallace tehát Edward ellensége lett, törvényen kívüli, akit üldözni kell. Tettéért egy földalatti börtönbe vetették, ám a helyiek megmentették a haláltól és meggyógyították sebeit. Felépülése után saját sereget toborzott, amely gyorsan terjedő hírnevének köszönhetően nem volt nehéz.

Wallace hirtelen és gyors csapásai meggyengítették az angolokat, mégis a Stirling mellett vívott csatája tette legendás hírűvé. 1297. Szeptember 11-én William és társa, Sir Andrew de Moray a stirlingi vár mellett csaptak össze a többszörös túlerőben lévő angol hadsereggel. Nyakigláb katonái először azt gondolták, hogy a maroknyi skót csapat, látván az ő fölényüket elszalad. Mindez azonban csak csel volt. Ahhoz, hogy az angolok elérhessék a skótok állásait, át kellett hajtaniuk egy igen keskeny hídon a River Forth-nál. Wallace-ék itt várták be őket és kímélet nélkül lekaszabolták mind az ötezer angolt. Ez a csata nemcsak Wallace-nak és követőinek elszántságát bizonyította, de azt is, hogy William amellett, hogy kiváló harcos, tévedhetetlen stratéga is. A siker és a győzelem azonban nem tartott sokáig. Nyakigláb több mint kilencvenezer fős seregével harcra hívta Falkirk mezején a skót lázadókat. A kilencszeres túlerő és a jobb technikai felszerelés eleve eldöntötte a csata sorsát. A nagy hatótávolságú nyilak gyorsan megtizedelték a skót sereget. Majd tízezer bátor skót hazafi lelte halálát. A rettenthetetlen skót hős bálványa leomlott, sikerei a múltba vesztek. Több mint hét éven keresztül nem is lehetett tudni Wallace-ről semmit. William ereje és elhivatottsága azonban még mindig veszélyt jelentett Anglia számára. 1305. augusztus 5-én egy skót lovag – az angol király híve – tőrbe csalta Wallace-t Glasgow-tól nem messze. William-et Londonba hurcolták, ahol hosszasan vallatták, ám ő nem akart hűségesküt tenni Edward királynak. 

Augusztus 23-án kegyetlen körülmények közt kivégezték, majd holttestét négy darabba vágták. Fejét elrettentésül a London Bridge-re függesztették ki, jobb karját a Newcastle-upon-Tyne hídra, bal karját Berwickben, jobb lábát Perth-ben, bal lábát pedig Aberdeen-ben akasztották ki. A király úgy gondolta, hogy ezzel végképp megtöri a skótok ellenállását. Rosszul hitte. Kegyetlenkedése még azokban is haragot szított, akik addig békésen tűrték az angolok elnyomását. A felbőszült nép Robert the Bruce mögé sorakozott és legyőzve az angolokat, királlyá koronázták.