Híres skótok - MacGregor klán

A MacGregor klán, vagy ahogyan őket nevezik „a köd gyermekei” egyike a skót történelem leghíresebb és legősibb családjának. Harcoltak együtt Robert the Bruce oldalán Bannockburn vérrel áztatott mezején, elhivatottságuk, hazaszeretetük és bátorságuk pedig örökre beírta magát a skót felföld történelemkönyvébe. A legendák és krónikák szerint pont határtalan bátorságuk és elszántságuk az oka évszázados hányattatásuknak és ellenségeskedésüknek a nagy riválisokkal, a Campbell klán tagjaival. II. Dávid király, Bruce fia volt, aki az első botrányos döntést meghozta a MacGregorok ellen. A klán székhelyét és területeit, Glenorchy-t odaajándékozta a Campbelleknek. Ekkor, 1400 táján a MacGregorokat kiutálták és kénytelenek voltak átköltözni Glenstrae-be. De ez csak a bajok kezdete volt.

 A Campbell klán tagjai és vezetői mesterien használták ki a jog adta lehetőségeket az ellenségeikkel szemben. Akiknek szemet vetettek a földjére, nyomban tönkretették, ezt jól mutatja és bizonyítja a MacDonald klán esete is. A Campbell klán bevett módszere az volt, hogy valamilyen agresszióba, konfliktusba keverte, hajszolta áldozatát, aki ellen azután a jog teljes erejével lépett fel. A MacGregorok temperamentumát, hirtelen haragját ismerve ez velük szemben nem volt különösebben nehéz. Addig provokálták őket, míg „balhé” nem kerekedett, azután ezt kihasználva 1502-ben szépen meg is fosztották őket Glenlyonban lévő területeiktől. 
1589-ben azután a heves MacGregor klán meggyilkolta a királyi erdészt, ez pedig az akkori törvények szerint felért a király megtámadásával és a korona meggyalázásával. A klán ellen ekkor hozták meg az úgynevezett „tűzzel és karddal” rendeletet, amely kimondta, hogy büntetendő a MacGregor család bármelyik tagjával üzletelni és nekik szállást, menedéket nyújtani. 

A következő kétszáz évben újabb, ehhez hasonló rendeletek születtek, a klán egyszerűen nem tudott kimászni a bajból. 1603-ban újabb büntetést mértek a MacGregorokra. Miután némi viszálykodás után a klán csapdába csalta és lemészárolta a Colquhounokat, törvénybe iktatták, hogy bárki, aki a MacGregor klán valamelyik tagjával találkozik, mindenféle büntetés és lelkiismeret furdalás nélkül megkínozhatja, kirabolhatja, megverheti, de még meg is ölheti. 

A klán összes tagja ki lett tiltva a templomokból, nem tarthattak egyházi esküvőt, temetést, de még egyházi közösséget sem szervezhettek. Mai szóval élve kiközösítették őket, mégpedig igen durva szankciókkal. Ezalatt Argyll Earl-je, a Campbell klán feje is vérszemet kapott, elérkezettnek látta az időt arra, hogy végleg leszámoljon ellenségeivel. Előbb biztonságot és nyugodt megélhetést ajánlott nekik Glenstrae-ben, majd pedig egyszerűen felakasztatta szerencsétleneket. A mészárlás az egész skót felföld társadalmát megrázta, a hegylakók azonnal egységbe kovácsolódtak és együtt léptek fel a Campbellek ellen. 

 

Bár a MacGregorok kénytelenek voltak törvényen kívüliekként élni, identitásukat sohasem vesztették el. Sohasem tagadták meg önmagukat és nevüket, pedig gyakran jobban jártak volna. Harcoltak a királyért – azért a királyért, aki kiközösítette őket – bár lehet, hogy csak azért, mert a másik oldalon Montrose mellett a Campbell klán fogott fegyvert. 1661-ben eltörölték a MacGregorok ellen hozott határozatokat, úgy tűnt végleg. De nem. Amint William of Orange és alattvalói hatalomhoz jutottak, nyomban megújították a rendeleteket. Ezt tudván nem csoda, hogy a MacGregorok bőszen támogatták a jakobita mozgalmat, mely Orange ellen lázadozott. A törvénybe iktatott szankciókat csak 1774-ben törölték el teljesen, de így is több mint kétszáz évig kellett ezeknek megfelelően élniük, illetve bujdokolniuk.