Egy ódon kastély falai közt mindig történhetnek
olyan jelenségek, amelyekre vagy nincs racionális magyarázat, vagy elsőre, nem
annyira kézenfekvő. De még a különös események sem kellenek ahhoz, hogy a komor
sziklafalak között az éjszaka sötétjében az ember egy apró légáramlatra is
azonnal szellemet sejtsen.
Noha a világ minden táján találhatunk több száz
éves kastélyokat, Skócia a szellemjárás szempontjából mindig is kiemelkedő
szerepet töltött be. Az ottaniak jóval többről mesélnek, mint néhány libbenő
függöny vagy furcsa, ijesztő zajok: elmozduló bútorokról, összetörő edényekről,
könnyező kövekről és persze átkokról, minden mennyiségben.
Az egyik leghíresebb kísértettörténet Fyve
várához kötődik, az úgynevezett „Zöld Asszony” históriája. A nőt a legenda
szerint férje megcsalta és bezárta a szobájába, ahol az asszony végül éhen
halt. Alapvetően ártalmatlan szellem, csupán bolyongásával borzolja a kastély
látogatóinak idegeit, de ha valaki túl kíváncsi és a nő szobáját kezdené
keresni, arra halálos átok sújt, házastársa pedig a szeme világával fizet a
kíváncsiságért. Az átok már két áldozatot ért utol. De más rontás is kötődik
ehhez a várhoz: egy bosszús vendég, aki előtt bezárult a vár kapuja, elrejtett
a várat övező földeken három követ, hogy a várban tartózkodók az őket érő
balszerencsék sorától végül megőrüljön. Ha valaki mindhárom követ megtalálja,
az átok elmúlik. Eddig csak az egyik került elő, ám az azt vizsgálók
mindegyikét valamilyen szerencsétlenség érte, a kő pedig furcsa folyadékot,
„könnyet” ontott magából. A kutatók ma már nem mernek vizsgálódni, és a másik
két kőről semmit nem tudnak.
Nem nagyon tudnak mit kezdeni azzal a skót
dudással sem, aki életében társait szerette volna figyelmeztetni egy támadásra,
amely két klán közt dúló harc egyik fejezete volt. Büntetésből ellenségei
mindkét kezét levágták és ő elvérzett, de azóta is visszajár, Argyll mintegy
800 éves kastélyába, a környékbeliek pedig már egészen hozzászoktak a
jelenlétéhez. Annak ellenére nem szűnt meg a kísértetjárás Duntrune várában,
hogy 1888-ban megtalálták az összes testrészével együtt és tisztességgel
eltemették. A mendemonda szerint azért nem tud továbbra sem megpihenni, mert
nem az ő korában szokásos szertartás szerint helyezték végső nyugalomra.
A harmadik leghíresebb skót szellem Glamis
várában kísért, ő egy koholt vádak alapján boszorkányság vádjával máglyán
elevenen megégetett fiatal lány szelleme. Rajta kívül egy szakállas gróf is
ijesztgeti a látogatókat, akit makacssága miatt azzal átkoztak meg, hogy
ítéletnapig kártyázzon. Ezt a kísértetet egyébként állítólag még olyanok is
meglátták, akik azelőtt mereven elutasították a szellemek létezését.
És hogy miért lepik el Skócia ódon kastélyait
ilyen kiugróan nagy számban a szellemek? A legendák történelmi okokra
vezethetők vissza, errefelé a szokottnál is több háború, területszerzési harc
és ennek következtében véres gyilkosságok garmadája zajlott. Nem csoda hát, ha
a helyiek meg vannak győződve róla, hogy az amúgy is régi, tehát ezernyi titkot
rejtő építményekben nem tudnak nyugodni az erőszakos halált halt emberek
lelkei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése