Világörökség - Saint Kilda

Ugyan földrajzilag Skóciához tartozik, mégis az Egyesült Királyság égisze alatt tartják nyílván a Világörökségek között a Külső-Hebridáktól nyugatra fekvő Saint Kilda szigetcsoportját, amely több vulkanikus eredetű szigetből áll. A legnagyobb sziget a Hirta, ezt követi a Soay, majd a Boreray, s körülöttük több kisebb található, mint a Dùn, Stac Levenish, Stac Lee és a Stac an Armin. A szigetcsoport legmagasabb pontja a 430 m magas Conachair, amelynek északi oldalán egy 300 méter magas függőleges sziklafal van. Boreray 384 m, Soay 378 m magasra nyúlik, így ez a társulás Nagy-Britannia legmagasabb tengeri sziklacsoportja. 

A szigetek már az írott történelmi korok előtt is lakott volt, de a lakosság létszáma drasztikusan visszaesett, amikor a 19. században sokan kivándoroltak az Egyesült Államokba és Ausztráliába. Az otthon maradottakat pedig különböző betegségek tizedelték. 1930. augusztus 29-én költöztették el a szigeteken maradt utolsó 36 lakost.

A szigetcsoport 8,5 km²-es szárazföldi területe több nagy létszámú tengeri madár-kolóniának ad otthont. A világ egyik legnagyobb szula-fészkelőhelye mellett itt van Nagy-Britannia legnagyobb északi sirályhojsza-telepe, és jelentős a lundák száma is. 

A szigetcsoporton nincsenek fák, s ennek oka a hűvös nyarakban és a nagy viharokban keresendő. Így a növényzetet a sovány gyep, a moha és a törpecserje képviseli. A szigetcsoport szárazföldi területe már 1986-ban a Világörökség védelme alá került, majd ezt terjesztették ki 2003-ban a körülötte fekvő tengerre, így ma a védelem alá eső terület nagysága 225 km². 

A skóciai világörökséghez tartozik még a Forth Bridge, az Orkney szigetek és Edingburg óvárosa a várral, amelyekről már írtam régebben. (Ha rákattintasz a nevükre, megtalálod!)