Egy skót magyar

Budapesten, a Lánchíd és az Alagút közötti tér viseli a nevét, de ki is volt Ő?

Életének első éveiről viszonylag keveset tudunk, ami alapvetően az ellentmondásos életrajzok eredménye. 1811-ben Edinburgh-ban született, édesapja gyári munkás, más források szerint gépész és malomépítő volt. Lehet, hogy a glasgow-i Royal Technical College hallgatója volt, de az is lehet, hogy önképzéssel fejlesztette magát mérnökké. Tanulmányait követően mérnöksegédként helyezkedett el.

Adam Clark élettörténete szorosan összekapcsolódott egy másik Clarkéval. 1832-ben a London és Oxford között található Marlow városában épült meg a ma is álló Temze-híd, William Tierney Clark tervezésében. Ő az angol mérnöki kamara tagja volt, az egyik legnevesebb hídépítő. 1832-ben Széchenyi István angliai körútra indult, ennek során megtekintette Marlow új hídját is. Így került először kapcsolatba annak tervezőjével. Clark azonnal tudta: Széchenyitől jelentős budapesti megbízáshoz juthat, így nem is késlekedett: a kapott helyszínrajz alapján már két hét múlva átadta az első vázlattervét. Így ő kapott megbízást a híd megtervezésére, és a kivitelezés vezetésére. Így már érthető, hogy miért hasonlít annyira Marlow hídja a mi Lánchidunkra. A brit híd 1966-os felújítása óta angol és magyar nyelven is olvasható az alábbi szöveg: "Ez a híd, valamint a Budát és Pestet a Duna fölött összekötő Széchenyi Lánchíd William Tierney Clark egyedüli fennmaradt alkotásai."

Adam Clark 1834-ben a Hunter&English vasöntöde és gépgyár üzemében helyezkedett el gépépítő mérnökként. Itt találkozott először Széchenyi Istvánnal, akivel életre szóló jó kapcsolata alakult ki a következő években. A nagyszabású magyar tervek eleinte lassan haladtak, így Adam Clark először csak a "Vidra" kotrógép összeszerelésére és beüzemelésére kaphatott megbízást, de hamarosan rá bízták az építés vezetését is. Széchenyi az előző évi pusztító árvíz után nagyon fontosnak tartotta, hogy nagy tapasztalatokkal rendelkező emberek irányítsák az építkezést. A hídépítés befejezését a forradalom kitörése késleltette. Adam Clark ekkor vált országszerte igen népszerűvé a magyarok között - ugyanis kétszer is megvédte a hidat a pusztítástól. Először a szorult helyzetbe került Hentzi osztrák tábornok akarta felrobbantani a hidat. Ekkor felnyittatta a Lánchíd kamráit a Dunával összekötő zsilipeket, és tönkretetette a csatlakozó szivattyúkat is. (Más forrás szerint a szivattyúkat leúsztatta a Dunán.) Így a puskaporos hordók csak a hídon robbanhattak fel ám a híd komoly sérülések nélkül megúszta. 1849-ben Dembinski Henrik akarta a hidat elpusztítani, de Clark ezt is megakadályozta. A hidat végül 1849. november 20-án avatták fel, Széchenyi távollétében, aki akkor már Döbling foglya volt. Adam Clark rövid időre visszatért Skóciába, idős szüleihez, de aztán hamarosan elvállalta a Drezda melletti pirnai híd, a leitmeritzi Elba híd és a bécsi gumpendorfi híd építésének felügyeletét. Ezután végleg letelepedett  Magyarországon, és - az ugyancsak Széchenyi István nevéhez köthető - Dunagőzhajózási Társaság megbízásából gőzhajók szakvéleményezésében vett részt.

Utolsó nagy alkotása a Budai Vár hegyét átszelő Alagút megépítése volt. William Tierney Clark korábbi vázlatai alapján 1851-re készítette el az alagút végleges terveit, majd a mű építésének vezetését is rábízták. Az építkezés óriási siker volt, az átadást követő első hónapokban nagy divat lett átsétálni rajta a gázvilágítás "ontotta" fényben.

A kor lendületére jellemző, hogy Adam Clark egy sor első beruházásban is részt vehetett, így az első köztéri szökőkút és a mai Szabadság tér helyén állt pesti sétatér építésében, de ő tervezte meg az első budai vízvezetéket is. A Lánchíd és az Alagút megépítése után már csak kisebb léptékű munkákat vállalt. Részt vállalt a Lipótmezei Elmegyógyintézet és a Duhány utcai zsinagóga kupolájának munkálataiban is, bár az épületeket nem ő tervezte.

Élete utolsó szakaszában figyelme ismét a család felé fordult. Elvette a nála negyedszázaddal fiatalabb Áldásy Máriát, aki Áldásy Antal budai városkapitány lánya volt. A frigyből három gyermek született. Bár Magyarországon telepedett le, magyar feleséget választott magának, és magyar földön is hunyt el, skót gyökereit sosem felejtette el. Amikor V. Ferdinánd nemesi címet szeretett volna neki ajándékozni, azzal utasította el, hogy ő már skót nemes. A királytól végül egy színarany tubákos szelencét kapott ajándékba, elismerésének jeléül. 1866-ban, tüdőbajban hunyt el. A Kerepesi temetőben található sírja, a Közlekedési Múzeum védett emléke.