Hebridák
Skócia nyugati partjainál helyezkedik el a változatos látványt nyújtó több száz szigetből álló Hebridák. Két világ találkozása ez a hely: a buja, zöldellő Belső-Hebridák és a zord, sivár, erős szeleknek kitett Külső-Hebridák. A történelem során kelták, vikingek később angolok és skótok háborúztak a szigetekért, mára azonban alig néhánynak van lakója. A turisták számára azonban közkedvelt célponttá vált az egykoron csak geológusok, ornitológusok és hegymászók által látogatott vidék. A teljesség igénye nélkül, íme, néhány csodálatos látnivaló Skócia kétségtelenül legmegbabonázóbb vidékéről. 
A Külső-Hebridák legnagyobb szigete Lewis (Harris), itt található a szigetcsoport fővárosa a mindössze 8000 lélekszámú Stornoway. Ezen a szigeten találjuk a hárommilliárd éves sziklákból faragott, Callanish állóköveket. A köveket a sziget első lakói 5000 évvel ezelőtt állították. A kövek 13 méteres átmérőjű kőkört alkotnak, melyben a középső körben álló szikla 4,5 méter magasan emelkedik ki az őt körülvevő külső kört alkotó 3,5 méter magas kövekből. Hasonlóan Stonehengehez pontos funkciója nem ismert, de valószínűleg rituális központ lehetett. 
A Trotternish-félszigeten, a Szentélynek nevezett bazaltcsoport közepén magányos őrszemként emelkedik ki a 49 méter magas bazaltpillér, az Old Man of Storr, mely évszázadokon át segítette a hajók tájékozódását. E különös természeti képződményeket ősi vulkáni tevékenység hozta létre évmilliókkal ezelőtt. 
Szintén a Belső-Hebridákhoz tartozik Staffa szigete, ahol talán a szigetcsoport legérdekesebb geológia képződményét a Fingal-barlangot találjuk, ahova a turisták számára barlangnéző túrákat indítanak a közeli Mull szigetről. A tenger hullámzása által kivájt barlang egyedülállóságát az adja, hogy a barlangok szokásos karbonát kőzetével szemben bazaltorgonák építik fel, melyek egy 60 millió éves óriási vulkánkitörés eredményeként jöttek létre.
Skócia nyugati partjainál helyezkedik el a változatos látványt nyújtó több száz szigetből álló Hebridák. Két világ találkozása ez a hely: a buja, zöldellő Belső-Hebridák és a zord, sivár, erős szeleknek kitett Külső-Hebridák. A történelem során kelták, vikingek később angolok és skótok háborúztak a szigetekért, mára azonban alig néhánynak van lakója. A turisták számára azonban közkedvelt célponttá vált az egykoron csak geológusok, ornitológusok és hegymászók által látogatott vidék. A teljesség igénye nélkül, íme, néhány csodálatos látnivaló Skócia kétségtelenül legmegbabonázóbb vidékéről. 
A Külső-Hebridák legnagyobb szigete Lewis (Harris), itt található a szigetcsoport fővárosa a mindössze 8000 lélekszámú Stornoway. Ezen a szigeten találjuk a hárommilliárd éves sziklákból faragott, Callanish állóköveket. A köveket a sziget első lakói 5000 évvel ezelőtt állították. A kövek 13 méteres átmérőjű kőkört alkotnak, melyben a középső körben álló szikla 4,5 méter magasan emelkedik ki az őt körülvevő külső kört alkotó 3,5 méter magas kövekből. Hasonlóan Stonehengehez pontos funkciója nem ismert, de valószínűleg rituális központ lehetett. 
A Trotternish-félszigeten, a Szentélynek nevezett bazaltcsoport közepén magányos őrszemként emelkedik ki a 49 méter magas bazaltpillér, az Old Man of Storr, mely évszázadokon át segítette a hajók tájékozódását. E különös természeti képződményeket ősi vulkáni tevékenység hozta létre évmilliókkal ezelőtt. 
Szintén a Belső-Hebridákhoz tartozik Staffa szigete, ahol talán a szigetcsoport legérdekesebb geológia képződményét a Fingal-barlangot találjuk, ahova a turisták számára barlangnéző túrákat indítanak a közeli Mull szigetről. A tenger hullámzása által kivájt barlang egyedülállóságát az adja, hogy a barlangok szokásos karbonát kőzetével szemben bazaltorgonák építik fel, melyek egy 60 millió éves óriási vulkánkitörés eredményeként jöttek létre. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése