Nessie az örök legenda
Nessie-t, azaz a loch ness-i szörnyet először még a vikingek észlelték, az első írásos feljegyzés pedig az Úr 565. esztendejéből származik, amikor is egy óriás vízi szörnyről írnak a krónikások. Ekkor még arról számolnak be a feljegyzések, hogy Nessie szétmarcangol egy embert, majd pedig hatalmas delfinugrásokkal eltűnik a vízben. Gyilkos támadásáról, azóta sem esett szó. Nessie minden jel szerint békés szörnnyé válhatott, bár meggyőző adat ma sem áll rendelkezésre. Nessie, úgy tűnik minden idők legkedveltebb szörnye lett. Hogy vajon mit rejt az ezer láb mély és huszonnégy mérföld hosszú Loch Ness, az titok. De nem is biztos, hogy akarjuk tudni. Sokkal izgalmasabb a titokzatosság, az ismeretlen utáni hajsza. Nessie pedig nagyon sokat ér Skóciának. Különösen így. Ezernyi újságcikk, több száz könyv jelent meg róla, volt mellék- és főszereplője számos mozifilmnek. Soha, egyetlen legendás szörny sem tudott ennyire azonosulni az adott országgal, mint Nessie Skóciával. Szinte emblémája, azonosítója lett a skót felföldnek.
Érdekes, hogy a skótok, mint „öreglányt” emlegetik leggyakrabban, pedig senki sem tudja, hogy ha volt, vagy van is odalent valami, akkor az a lény milyen nemű lehet. De nem is ez a lényeg. Több mint hetven évvel azután, hogy az első hitelesnek talált fényképfelvétel megjelent Nessie-ről, még mindig kutatják titkát, a világ különbözői tájairól pedig ezrével érkeznek a turisták csak azért, hátha nekik lesz szerencséjük. Mégis a tény, tény marad: az eddigi összes kutatás, végezzék azt kamerával, radarral vagy mini-tengeralattjáróval, mind azt az eredményt hozta, hogy valami van odalent, csak nem tudni micsoda. A legtöbb szemtanú vallomása mégis sok mindenben egyezik. Sokuk kígyó vagy gyík alakról beszél, hosszúkás nyakkal. Kutatók úgy vélik, hogy a leírások alapján egy őskori, angolnaszerű állatról lehet szó, egy különös fajta, esetleg mutáns ősgyíkról. A kérdés csak az, hogy miként jutott a tóba? Az egyik lehetséges verzió szerint a legutóbbi jégkorszak alkalmával került valahogyan erre a területre a szörny, amikor a vízfelület összeért. De ez sem teljesen megfelelő magyarázat mindenre. A Loch Ness hőmérséklete ugyanis meglehetősen alacsony. A leírásokból pedig arra lehet következtetni, hogy egy alapvetően hidegvérű állatról van szó, amely nem tud megélni ilyen fagyos vízben. A táplálkozása sem megoldott, hiszen ekkora testet nem lehet ellátni azzal a kevés hallal, ami a tóban él. Annak sincs nyoma, hogy esetleg plankton- vagy növényevő lenne. 
A legelső fényképes észlelések több mint hetven évvel ezelőtt készültek. Ha a lény már elpusztult, akkor hol a teteme? Sok-sok kérdés, és mind megválaszolatlan. De nem biztos, hogy szükséges ezekre mind választ kapnunk. Nessie így jó, ahogy van. A titokzatos öreglány így lesz örök életű, a Nessie-múzeum, és a tó pedig folyamatosan látogatott.
Nessie-t, azaz a loch ness-i szörnyet először még a vikingek észlelték, az első írásos feljegyzés pedig az Úr 565. esztendejéből származik, amikor is egy óriás vízi szörnyről írnak a krónikások. Ekkor még arról számolnak be a feljegyzések, hogy Nessie szétmarcangol egy embert, majd pedig hatalmas delfinugrásokkal eltűnik a vízben. Gyilkos támadásáról, azóta sem esett szó. Nessie minden jel szerint békés szörnnyé válhatott, bár meggyőző adat ma sem áll rendelkezésre. Nessie, úgy tűnik minden idők legkedveltebb szörnye lett. Hogy vajon mit rejt az ezer láb mély és huszonnégy mérföld hosszú Loch Ness, az titok. De nem is biztos, hogy akarjuk tudni. Sokkal izgalmasabb a titokzatosság, az ismeretlen utáni hajsza. Nessie pedig nagyon sokat ér Skóciának. Különösen így. Ezernyi újságcikk, több száz könyv jelent meg róla, volt mellék- és főszereplője számos mozifilmnek. Soha, egyetlen legendás szörny sem tudott ennyire azonosulni az adott országgal, mint Nessie Skóciával. Szinte emblémája, azonosítója lett a skót felföldnek.
Érdekes, hogy a skótok, mint „öreglányt” emlegetik leggyakrabban, pedig senki sem tudja, hogy ha volt, vagy van is odalent valami, akkor az a lény milyen nemű lehet. De nem is ez a lényeg. Több mint hetven évvel azután, hogy az első hitelesnek talált fényképfelvétel megjelent Nessie-ről, még mindig kutatják titkát, a világ különbözői tájairól pedig ezrével érkeznek a turisták csak azért, hátha nekik lesz szerencséjük. Mégis a tény, tény marad: az eddigi összes kutatás, végezzék azt kamerával, radarral vagy mini-tengeralattjáróval, mind azt az eredményt hozta, hogy valami van odalent, csak nem tudni micsoda. A legtöbb szemtanú vallomása mégis sok mindenben egyezik. Sokuk kígyó vagy gyík alakról beszél, hosszúkás nyakkal. Kutatók úgy vélik, hogy a leírások alapján egy őskori, angolnaszerű állatról lehet szó, egy különös fajta, esetleg mutáns ősgyíkról. A kérdés csak az, hogy miként jutott a tóba? Az egyik lehetséges verzió szerint a legutóbbi jégkorszak alkalmával került valahogyan erre a területre a szörny, amikor a vízfelület összeért. De ez sem teljesen megfelelő magyarázat mindenre. A Loch Ness hőmérséklete ugyanis meglehetősen alacsony. A leírásokból pedig arra lehet következtetni, hogy egy alapvetően hidegvérű állatról van szó, amely nem tud megélni ilyen fagyos vízben. A táplálkozása sem megoldott, hiszen ekkora testet nem lehet ellátni azzal a kevés hallal, ami a tóban él. Annak sincs nyoma, hogy esetleg plankton- vagy növényevő lenne. 
A legelső fényképes észlelések több mint hetven évvel ezelőtt készültek. Ha a lény már elpusztult, akkor hol a teteme? Sok-sok kérdés, és mind megválaszolatlan. De nem biztos, hogy szükséges ezekre mind választ kapnunk. Nessie így jó, ahogy van. A titokzatos öreglány így lesz örök életű, a Nessie-múzeum, és a tó pedig folyamatosan látogatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése