A skót nemzet kialakulásának történetét a hatodik és tizennegyedik század közötti időre teszik a kutatók, amikor is számos különböző népcsoport keveredett, létrehozva a pure scot, vagyis a tisztán skót nemzetet. Természetesen, mint ahogy színmagyarság sem létezik, így nem beszélhetünk kristálytiszta skót nemzetről sem. A korai skótok gaelic (másnéven gael) nyelvet beszélő emberek voltak, akik áthajózva Írországból megszállták a nyugati partszakaszokat. Az eredeti lakosokat akkoriban pict-eknek hívták, mivel nyelvezetük képi, képszerű, azaz „pictorial” volt. Ez a népcsoport idővel teljesen eltűnt a történelemből, szabályosan nyomuk veszett. Mindez annak tudható be, hogy a különböző népcsoportok idővel keveredni kezdtek, keresztházasságok jöttek létre, amit a kolonizáció is elősegített. Ez idő alatt a skandináv viking harcosok megszállták a messzi északi területeket, a nyugati partokat és a part menti szigeteket. Gondolom, belátták, hogy a világ egyik legszebb vidékére csöppentek, ezért nem is vesződtek sokat a további kalandozással, szépen letelepedtek az elfoglalt régiókban. Ezalatt délen, a strathclyde-i briton elnevezésű népcsoport (egy wales-i származású nemzet) és a korai szászok szintén szépen letáboroztak. Az első, igen kezdetleges tengerentúli kereskedelem beindulásával, és hódító Vilmos 1066-os angliai inváziójának köszönhetően, normann származású szerencsevadászok jelentek meg Skóciában. A keveredés genetikailag is nyomon követhető. A mai skótok közt több típus különböztethető meg. Így például a koromfekete hajú, kék szemű gael-ek, azaz a felvidéki skótok. De ott vannak a hosszú lábú, vörös hajú vikingek, a félrevezetően törékeny szászok, a gótikus arcvonású normannok és a szívós, zömök kis kelták. A nemzeti életérzés a színes összetételtől függetlenül erős, még a későbbi időkben, nagy tömegben érkező bevándorlók is beolvadtak a mai skótok közé. Apró adalék, hogy a feljegyzések szerint korábban a népesség alig érte el a százezret, ma meg mondanom sem kell, hogy több millióan élnek Skóciában.
Robert Bruce skót király idejében, még jobban fellángolt a nemzeti összetartozás. Ez gondolom a filmből és William Wallace történetéből kiderül. Bruce, aki magát a normannok leszármazottjának tekintette, vér szerinti rokona volt az angol királynak. Hosszú huzavona után gondolkodás nélkül nekiment az elnyomó, gonosz angol birodalomnak, és visszaverte az inváziót 1314-ben. A korábban is meglévő, törzsi csoportokon, vagyis a klánokon alapuló nemzet ekkor kovácsolódott igazán erős egységes néppé. Az egységben azonban nagyon sokan pontosan tudták, hogy kivel és miért harcolnak. A szabadságért? Nem igazán. Fontosabb volt tartozni valahová, tartozni valakikhez, érezni az egymással való törődést és azt, hogy ők maguk birtokolnak valamit, ami jelen esetben a föld volt. Hozzá kell tenni azt is, hogy minden szenvedés és harag ellenére a brit birodalomból a skótok húzták a legtöbb hasznot. Elég csak a gazdagodó kereskedőkre, kalandorokra és a karolinai, virginiai és new englandi gyarmatosítókra gondolni. Az már vitathatóbb, hogy ezzel szemben a késői tizennyolcadik és tizenkilencedik században miért kezdődött meg egy igen határozott populáció-leépítés a skót felföldeken, amely később nagy hatással volt az új világra. Azonban erre is van válasz. Az 1745-ös, sikeres jakobita fellendülés miatt az ősi kisgazdálkodás a skót felföldeken nem volt már kifizetődő, s így piacképes sem, de annál veszélyesebb volt az ottaniak harci kedve miatt. Az egyre szegényedő felföldiek ugyanis nehezen tudtak uralkodni heves vérmérsékletükön, ami időzített bombaként ketyegett akkoriban. Éppen ezért a felföldieket kitelepítették lakóhelyükről, és máshová költöztették, sokan közülük pedig emigráltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése