Az első írásos feljegyzés, amely dudát említ, még a Krisztus utáni kor első száz évéből származik. A legenda szerint már Néró császár is megpróbált játszani egy korabeli dudán, hogy milyen sikerrel, arról nincs hír.A dudák többféle változatban és formában is léteznek, a világ számos országában, így Skócián kívül Írországban, Oroszországban, Finnországban, Németországban, Franciaországban és spanyol honban is. Alapjaikban nem nagyon különböznek, mégis a különbség szakértő szemmel könnyen felismerhető. Kétségtelen, hogy a skóciai dudák a leghíresebbek, különösen úgy, hogy a Bagpipe mára Skócia egyik jelképévé vált. A legendák szerint az eredeti dudákat még a római légiók, a hódító hadjáratok idején vitték át a Brit-szigetekre, más feljegyzések szerint viszont sokkal inkább Írország volt a kiindulópont. Nem tudni, hogy melyik változat igaz, lehet akár mindkettő. Van olyan felvetés is, hogy a skótok maguk fejlesztették ki a bagpipe-okat, de ez természetesen a legvalószínűtlenebb. A legtöbb szakértő és kutató a római változatra szavaz. Azt azonban nem lehet elvitatni, hogy amikor Európa minden nagyobb monarchiájának udvarán dudák szóltak, az ősi skót szerkezet, a felföldi klánok által kifejlesztett great pipe lett világhíres. A skótok háborúban és békében is csak fújták, fújták, míg aztán ez lett végül nemzeti hangszerük. A skótdudák hangja kétségtelenül egybeforrt a háborús sikolyokkal, hiszen a skótok a dudák dallamaival hergelték fel magukat, abból nyertek bátorságot és lelkesítést. A dudák hangját hat mérföldről is lehetett már hallani, jó körülmények között akár tízről is.Érdekes, hogy manapság egyre inkább újra reneszánszát éli a hangszer, köszönhetően a populáris műfajoknak, melyek beépítették zenéikbe. Hevia: Busindre Reel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése