Falkirki vizikerék
A tradíció Skóciában fontos dolog, de a skótok nemcsak a múltjukkal foglalkoznak. A XXI. évszázadba lépő Skócia merész, ötletes alkotása a 2002-ben üzembe helyezett falkirki vízikerék. Az idegenforgalmi szempontból is nagy sikerű, látványos szerkezet az évszázados hagyományokhoz kapcsolódó megújulás példája. A modern gőzgép konstrukciója a skót James Watt nevéhez kapcsolódik. A szénbányákba betörő víz szivattyúzása, a textilüzemek fonó-szövő gépeinek hajtása mellett az ipari forradalom lényeges eleme volt a közlekedési infrastruktúra megteremtése. Grangemouth kikötője, valamint Glasgow üzemei között az 1777-ben megnyitott Forth and Clyde csatorna biztosított összeköttetést. Az 1822-ben átadott Union-csatorna pedig Edinburghben végződött. A sajátos domborzati viszonyok miatt a két vízi út között 34 méteres volt a szintkülönbség. A hajóforgalom ezért csak 11 zsilip alkalmazásával működhetett. A csatornarendszer közel két évszázadon át, 1963-ig Skócia iparának és kereskedelmének legfontosabb szállítási útja volt. 
A használaton kívüli csatornák reneszánszát a Millenium Link-projekt hozta el. Ennek részeként - a medrek kikotrása mellett - a korábbi zsiliprendszert váltotta fel a falkirki vízikerék, mely a modern Skócia egyik jelképe lett. A bravúros konstrukció: hatalmas, vízszintes tengely körül forgó, kétkarú emelő. Az óriási madárfejekre emlékeztető karok két, vízzel feltöltött gondolát tartanak. Utóbbiakba úsznak be a hajók az alsó és a felső csatornából. Archimedes törvénye alapján a két, azonos térfogatú gondolát azonos szintmagasságú vízzel feltöltve, a rendszer a gondolákban úszó hajókkal együtt is egyensúlyban van. Így az alsó és a felső zsilipet lezárva, a gigászi szerkezet 180°-os átfordításához mindössze 1,5 kW (!) teljesítmény szükséges. (Pedig egy-egy 25 méter hosszú gondola tömege, a benne lévő vízzel és a hajóval mintegy 300 tonna.) Az átfordítás úgy történik, hogy a gondolák és a bennük úszó hajók eredeti helyzetükkel párhuzamosan, vízszintes helyzetben maradnak. Vagyis a víz nem ömlik ki, a hajók és utasaik pedig nem potyognak le az átfordulás közben. A zsiliptáblák ki-bezárása, a megfelelő vízszintmagasság beszabályozása és az átfordítás mindössze 15 percet vesz igénybe. Az emberi leleményesség nem ismer határokat.
A tradíció Skóciában fontos dolog, de a skótok nemcsak a múltjukkal foglalkoznak. A XXI. évszázadba lépő Skócia merész, ötletes alkotása a 2002-ben üzembe helyezett falkirki vízikerék. Az idegenforgalmi szempontból is nagy sikerű, látványos szerkezet az évszázados hagyományokhoz kapcsolódó megújulás példája. A modern gőzgép konstrukciója a skót James Watt nevéhez kapcsolódik. A szénbányákba betörő víz szivattyúzása, a textilüzemek fonó-szövő gépeinek hajtása mellett az ipari forradalom lényeges eleme volt a közlekedési infrastruktúra megteremtése. Grangemouth kikötője, valamint Glasgow üzemei között az 1777-ben megnyitott Forth and Clyde csatorna biztosított összeköttetést. Az 1822-ben átadott Union-csatorna pedig Edinburghben végződött. A sajátos domborzati viszonyok miatt a két vízi út között 34 méteres volt a szintkülönbség. A hajóforgalom ezért csak 11 zsilip alkalmazásával működhetett. A csatornarendszer közel két évszázadon át, 1963-ig Skócia iparának és kereskedelmének legfontosabb szállítási útja volt. 
A használaton kívüli csatornák reneszánszát a Millenium Link-projekt hozta el. Ennek részeként - a medrek kikotrása mellett - a korábbi zsiliprendszert váltotta fel a falkirki vízikerék, mely a modern Skócia egyik jelképe lett. A bravúros konstrukció: hatalmas, vízszintes tengely körül forgó, kétkarú emelő. Az óriási madárfejekre emlékeztető karok két, vízzel feltöltött gondolát tartanak. Utóbbiakba úsznak be a hajók az alsó és a felső csatornából. Archimedes törvénye alapján a két, azonos térfogatú gondolát azonos szintmagasságú vízzel feltöltve, a rendszer a gondolákban úszó hajókkal együtt is egyensúlyban van. Így az alsó és a felső zsilipet lezárva, a gigászi szerkezet 180°-os átfordításához mindössze 1,5 kW (!) teljesítmény szükséges. (Pedig egy-egy 25 méter hosszú gondola tömege, a benne lévő vízzel és a hajóval mintegy 300 tonna.) Az átfordítás úgy történik, hogy a gondolák és a bennük úszó hajók eredeti helyzetükkel párhuzamosan, vízszintes helyzetben maradnak. Vagyis a víz nem ömlik ki, a hajók és utasaik pedig nem potyognak le az átfordulás közben. A zsiliptáblák ki-bezárása, a megfelelő vízszintmagasság beszabályozása és az átfordítás mindössze 15 percet vesz igénybe. Az emberi leleményesség nem ismer határokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése