Szoknyás férfiak - A Kilt

A highland dress, vagyis a hegylakók ruházata a legerőteljesebb, legjellemzőbb, legromantikusabb és leghatásosabb szimbóluma Skóciának. Nessie, a vörös haj és a whisky a nyomába sem ér. Ki ne tudná, hogy Skóciában még a pasik is szoknyában járnak, ráadásul a kilt alatt elméletileg nem hordanak semmit, csak úgy à la nature rántják magukra a nemzeti viseletet. Egy ősi mondás szerint „egy skót férfi szoknyában, másfél férfit tesz ki”. És ebben van is valami. Fura, de férfiasabb szoknyában lenni, mint egy kopott farmerben. Sokkal hatásosabb külsőt kölcsönöz viselőjének a kockás ruhadarab, mint bármi más.A kilt eredetileg egy végtelenül egyszerű ruhadarabnak számított. A tartan egyetlen szövetdarab, amelynek szélessége körülbelül 2 yard (1 yard = 0,914 méter), míg hosszúsága 4–6 yard kellett hogy legyen. Felhelyezése is igen egyszerű. Egy korabeli leírás szerint: „helyezzük a bőrövünket a földre, majd a szövetet fektessük rá hosszanti irányban. Ezt módszeresen hajtogassuk össze a közepén, mindenkinek méretétől függően az öv fölött addig, amíg mindkét végén ugyanakkora rész lóg ki, és kellően fedi a test első részét. Ráfektetve az övre, hajtsuk össze, míg a végek átfedik egymást. Kössük körbe az övet, és addig engedjük le a széleket, amíg a férfiasságot kellően eltakarja, mondjuk térdhajlatig. A szövetet vessük át a jobb vállunkon, és rögzítsük egy brossal, kitűzővel”. A ruházatnak számos előnye volt a felföldi klímán és terepen. A kényelmi szempont is lényeges volt, hiszen igen könnyen lehetett benne mozogni, futni, hegyet mászni. Szövetéből adódóan meleg volt és a váll mögé hajtott rész pedig egy esetleges esőben még köpenyként is szolgált. Sokkal praktikusabb volt egy nadrágnál, ami kényelmetlenné tette volna a hétköznapokat a felföldeken, esténként pedig, amit általában a szabadban töltöttek, kis takaróként, pokrócként is használhatták. A feljegyzések szerint az akkor használt szőtt gyapjú még szilárd vízálló képességekkel is bírt. Ha elkapta a zivatar az embert, a kilt még hamarabb megszáradt mint a highlanderek loboncos haja. Hétköznapi viseletre egy rakott kiltet használtak, ünnepi alkalmakkor pedig a klán hivatalos kiltjét, már amennyiben az adott családnak volt ilyen. A hagyományos és mindennapi kabát vagy zakó, illetve kising is kiegészítette a kiltviseletet, előbbiek gyapjúszövet vagy háziszőttesből készülnek. A sporran, amit legszívesebben bőrszütyőnek mondanék magyarul, szintén fontos kiegészítője a kiltnek. Ez egy amolyan, bőrből való erszényféle, amely mindennapi használatra készült. A csinosan szőrös vádlikat hosszú, vastag harisnya, illetve zokni védi. Nappali használatra fehér vagy zabszínű (bézs) dukál. A harisnyakötő kis szalagok igen divatosak lettek, színük lehet piros, zöld, vagy katonakék. A Balmoral bonnet, azaz a balmoral sapka az egyik legsikeresebb fejfedő. Leginkább egy tengerészsapkához tudnám hasonlítani. Színe általában sötétkék, -zöld vagy -barna, tetején néha piros pompon is látható. A sapka oldalán gyakran viselnek ezüstözött kitűzőt. Ezek mindegyike az adott klánhoz való tartozásra utal.
Manapság a kilt inkább turistacsalogató látványosság lett. Ünnepségeken és nemzeti napokon azonban, aki csak teheti, szoknyát húz. A highland dress viselése korábban sem csak a felföldi régiókra volt jellemző, így manapság sem csak ezeken a tájakon hordják. Még a lowlanderek, az alföldiek is, akik a történelemben mindig többségben voltak az északiakkal szemben, tisztelettel tudomásul vették és elfogadták az egyébként általuk olykor megvetett és „barbárnak” tartott öltözködési szokást. Ma már boldog-boldogtalan, akinek ereiben egyetlen csepp skót vér is csörgedez, büszkén viseli a kiltet és a tartant. Ugyanúgy magukra öltik a népi viseletet, mint korábban felföldi testvéreik. Ha ezt üknagyapáik látnák, bizonyára hüledeznének a látványtól. Az ősök ugyanis felfoghatatlannak és megmagyarázhatatlannak tartanák, hogy egy alföldi szoknyát viseljen.